A 11 (egyenként maximum 15 perces) rövidfilmet csaknem 4800 nevezésből választották ki a világ minden tájáról, volt köztük egy-egy dél-afrikai, Fülöp-szigeteki, bangladesi, kanadai, kínai, palesztin és öt európai. Többségük élőszereplős, de három animációs film is bekerült: a portugál Arguments in Favor of Love, amelyben rotoszkópos technikával alakították apokaliptikus környezetben beszélgető szellemekké a főszereplő színészeket, a kanadai Hypersensitive, ami szürreális animációval és szuper hangkulisszával érzékelteti egy olyan nő szenvedését, aki nem bírja elviselni a világból felé áradó ingerek tömegét, illetve személyes kedvencem, a Fille de l'eau. A francia, de a dél-koreai női búvárok közt játszódó animáció bővelkedik a szépséges szélesvásznú természeti képekben, miközben álmokat és emlékeket egybeszőve, líraian ábrázolja egy idős női búvár édes-bús visszaemlékezését az életére.
Nemcsak az animációs munkák merészkedtek a fantasztikum területére, ha valami összekötötte a 11 film többségét, az az elrugaszkodás a hétköznapitól, a csodák, rejtélyek és szürreális események középpontba állítása. Az élőszereplős filmek közül ez szerintem legjobban a bangladesi Alinak sikerült, amit a Toni Erdmann rendezője, Maren Ade vezette rövidfilmes zsűri is különdíjjal ismert el. A címszereplő egy gyönyörűen éneklő fiú, aki furcsa titkot őriz. Amikor rögtön a második snittben közelről látunk egy brutális testi beavatkozást, amitől sokan felszisszentek a közönségben, még nem gondoltam volna, hogy az utolsó jelenetre kiteljesedő, (szó szerint) varázslatos és megható filmet nézek.
Agapito / Forrás: Cannes Film Festival
A fülöp-szigeteki Agapitóban egy énekes-táncos betét keretében történik meg a csoda, amit kevésbé értékeltem, mint a film realisztikus, de európai néző számára teljesen idegen és ezért érdekfeszítő közegét: egy lepusztult bowlingozóban vagyunk, de nem a pályán kint szórakozó játékosokkal, hanem a fal mögött a ledöntött bábukat manuálisan helyreállító és a golyókat visszagurító személyzet világában. Nem annyira érdekes a két huszonéves, tóparton hesszelő lányról szóló francia Dammen rejtélye/varázslata sem, az inkább, hogy a többféleképpen értelmezhető történetet időugrásokkal, de ugyanabban az egy mozdulatlan nagytotálban meséli el. Vizuálisan lenyűgözött a portugál The Loneliness of Lizards is, ami egy sós-agyagos gyógyfürdő területén játszódik, minimális történettel, de annál több szép ásvány-szuperközelivel és a sóbuckákon fetrengő vendégek totálképeivel.
No 3. (The Spectacle) / Forrás: Cannes Film Festival
Kenyeres filmje is passzol a sorba: főhőse egy cigánytelepen, nagymamájával élő kiskamasz fiú, akiről hamar kiderül, hogy különleges képességgel rendelkezik. A folyóvíz nélküli putrik szomorú világában viccesen-abszurdan, végül meghatóan jelenik meg a privát csoda, amivel, úgy tűnik, sem a fiú közvetlen környezete, sem a kívülállók nem tudnak mit kezdeni. Átmenetileg nagyszüleinél, vidéken lakik a kínai Lili kifürkészhetetlen arckifejezésű kislány címszereplője is, aki mintha hétköznapi tevékenységeket végezne az erdőben és a háziállatok közt, hogy aztán a legvégén eszméljünk rá a kimondhatatlan tragédiára, amiről a film valójában szól.
Az Arany Pálmát elnyerő palesztin I'm Glad You're Dead Now-ban sem fogalmazzák meg soha a titkos traumát, amit lassan és bravúrosan ad a néző tudtára a film, amelyben egy szigeten vagyunk két felnőtt fivérrel, a rendező (Tawfeek Barhom) által megformált öccsel és jóval idősebb, demenciában szenvedő bátyjával, továbbá egy holttesttel. A szélesvásznú, de kézikamerával felvett film remekül teremti meg a nyugtalanító hangulatot, és szép teljesítmény, hogy egy nagyon összetett lélektani helyzetet képes 13 percben felskiccelni.
I'm Glad You're Dead Now / Forrás: Cannes Film Festival
Teljes realizmusával kilóg a válogatásból, de szuper a Vultures című dél-afrikai alkotás, amely egy autóbaleset közvetlen következményeit mutatja be izgatott kézikamerázással követve autóvontató cégnél dolgozó főhősét, aki igyekszik a konkurenciát beelőzve rávenni a baleset egyik sérültjét, hogy elvontathassa az autóját. Nem sejtettem, hogy a vontatóipar ennyire kompetitív, de annyira átéltem, hogy a gyomromban éreztem a helyzetből fakadó és a főhőst bűntudata miatt szorító feszültséget is.
Kenyeres Bálint No. 3 (The Spectacle) című rövidfilmjének magyar premierje a május 29-én induló 13. Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon lesz.
